Egy szeptemberi délutánon,
Az ősz halkan megérkezett,
És átfestette városunkban
Az ámuló természetet.
Már ólom színe van az égnek,
De kék maradt a kék szemed,
A napot felhők eltakarják,
De szemeidből rám nevet.
A fákon a megsárgult lombok,
Az utcákon süvít a szél,
Az emberek szívében mégis
A boldogság tavasza él.
Az ősznek nincs hatalma rajtunk,
Jöjj, nyújtsd felém a kis kezed.
Legyünk vidámak együtt mindig,
És ősszel is szerelmesek.
Fázva bújnak fenn a fákon a kis verebek,
Iskolába járnak reggel már a gyerekek.
Rövidek a nappalok és hűvös már az este,
Megérkezett az ősz Budapestre.