Eveztünk halkan a folyó vizén,
Csöndesen néztelek téged.
Megtört a napfény a szemed színén,
Könnyűnek látszott az élet.
A kezed remegve kezemhez ért,
A szíved rám nevetett.
Éreztem, hogy a szerelmedért
Adnám az életemet..
Éjszakáról éjszakára
Annyit gondolok magára.
Álmaimban mindig látom magát.
Nem merek szívembe nézni,
Nem tudok magamhoz térni,
Én csak azt tudom, hogy várom magát.
Nincs színaranyból palotám,
Egyszerű csak a szobám,
De úgy ég a szám.
Éjszakáról éjszakára
Felnézek a holdvilágra,
És a csillagokban látom magát.
Azóta nem láttak nevetni még,
Gyötrődés így csak az élet.
Azóta tudom, hogy szeretni szép,
Mióta gyűlöllek téged.
Tudtam, hogy amikor elbúcsúzunk,
Örökre válunk el.
Azóta most már én azt is tudom,
Az örök álmom leszel.