Én nem szégyellem azt, hogy így szeretlek,
Nem szégyellem, azt hogy bámulok rád
Szerelmesen,
Nem szégyellem, szívem.
Én nem szégyellem azt, hogy rá se nézek
Másra sosem, rajtad kívül minden érdektelen,
Lényegtelen nekem.
Ha veled van randevúm nyolckor,
Már fél hatkor ott ülök én és mulat rajtam a pincér
És kihűlhet a feketém, (de)
Én nem szégyellem azt, hogy így szeretlek,
Nem szégyellem, és ha véget érne mégis szívem,
S te nem lennél már enyém
Azt, hogy jó volt veled, hogy egyszer szerettelek,
Sohasem szégyellném!
Az én szerelmem mély, mint a tenger,
És vad, mint az alföldi szél,
Végtelen, mint a kék nyári ég,
És csak a tiéd, csak a tiéd.