Bizony ő sok ócska bárban játszott,
Sok fáradt hangú zongorán,
De a dal a lelkéből virágzott,
Kivirult sok furcsa éjszakán.
Muzsikával könnyeket varázsolt,
És dalban nevetett is ő,
A világ a billentyűkön táncolt,
Amíg el nem hívta az idő…
Amíg van egy talpalatnyi hely,
Ahol ember énekel,
Fogok emlékezni Rá!
Amíg van az égen ragyogás,
És a szívben dobogás,
Fogok emlékezni Rá!
Míg van a földön szerelem,
S aki csókol hevesen,
Fogok emlékezni Rá!
Míg van egy hang a zongorán,
És egy randevúm Budán…
Fogok emlékezni Rá!
Fiatal, ki táncol itt a bárban,
Egy percre állj meg szelíden!
Idenézz, ez ócska zongorára,
Tudd meg azt, hogy Ő játszott ezen!
És most járd vígan tovább a táncot!
Most Ő sem akarhatna mást,
Hisz amíg e billentyűkön játszott,
Nem kívánt mást, csak jó mulatást…
Amíg van egy talpalatnyi stb.