Együtt:
Gyorsan, gyorsan csomagolni
Cipőt, ruhát, kalapot,
Mert különben szégyenszemre,
Lekéssük a vonatot.
Bányai:
Róza kérem, hol a sárga cipőm?
Megkeresni sajnos nincsen időm.
Vagy bent van a szobában,
Avagy talán kinn a konyhában.
Csak az Isten tudja hová rakta a nőm.
Etelka:
Jaj, én a blúzomat nem találom,
És ez a keresés a halálom,
Anyuka!
Borbála:
Anyuka! Keresd meg a blúzodat! (akasztót nyújt át)
S akaszd el a fogasra magad!
Irma:
Béla, neked rúzsos a kisujjad.
Kivel csaltál meg?
Béla:
A kisujjam? Ugyan! Csak az apu piros tintája fogta meg.
(zene)
Gyanúsítasz, amíg élek,
Mért teszed, magad sem érted,
Pedig úgy imádlak téged, egyetlenem.
Retteginé:
(be)
Itt van ez a züllött színigazgató?
Hol voltál az éjszaka?
Rettegi:
(melodráma)
Itt aludtam a tanár úrnál,
A botrány után féltem a szemed elé kerülni.
Retteginé:
Igaz ez?
Rettegi:
(zene)
Gyanúsítasz, amíg élek
Nyomomban jársz, mint egy véreb
Mint egy nyomasztó kísértet
Kegyetlenem.
Retteginé:
Te kis csacsi! Hát tudod, hogy nekem mindig támad
Egy jó ötletem…A második, harmadik felvonást végig
Tapsolta a közönség.
Bányai:
(kihúzza magát)
Nem csoda, hiszen én írtam.
Retteginé:
Az első! A két következő felvonás már a Kaméliás hölgyből volt.
Bányai:
(fejéhez kap)
Végem van!
(zene)
Együtt:
Ott, túl a domb tetején, ahol a város tornya látszik
Ott él sok pesti színész, aki kőszínházban játszik
Ott frakkban táncol a nép és pénz van bőven elég
De azért nem fenékig tejfel az élet még.
Egy pesti színház sorsa nehéz
Hiszen árgus szemmel lesnek a kritikusok
Bármennyi tapsot kap a színész
Mégis bukásról beszélnek az intrikusok.
Néha egy ócska darab tele házzal megy egy évig
Máskor meg Moliere-t csak a súgó nézi végig.
Hát kérem, szó ami szó
Vidéken élni de jó.
S bár minket induláskor gyakran a nép kaviccsal hajigál
Viszont a bakter szalutál.
(Elővesznek egy sípot, megfújják, szalutálnak zenére, függöny.)