Régi gondok gyűrött képe
Bukkan a múltból elő,
Kergetőznek szürke árnyak,
Ám az ablakon beárad
A napfény s a friss levegő.
Ha naplót vezetnék az életemről,
Az első fejezet volna az ifjúság.
Egy kócos kis gyerek fúj egy papírtrombitát,
De ez se volt szép, lapozzunk tovább.
Az évek múltak, mint röpke percek,
A gondok serege támadt hevesen rám.
A kócos kis gyerek nem fúj többé trombitát,
Oly lopva távozott az ifjúság.
Majd amikor a háborúnak vége lett,
És elszálltak a sötét fellegek,
Én akkor kezdtem szeretni az életet,
És akkor találkoztam teveled.
Ha naplót vezetnék az életemről,
Sok boldog fejezet volna a szerelem.
Hol sok-sok oldalon csak te lennél, angyalom.
Megírnám benne én, hogy életünk egén
Több felhő nem gomolyok, napsugár mosolyog
Két szép szemedből felém.