A ligetben sétálnak szerelmespárok,
Látszólag vidáman közöttük járok,
Önfeledt kacagás hangjai szállnak,
S jobb híján kiáltom a dölyfös fáknak:
Ha rám talál… majd az, aki vár,
A szemembe néz… a szívébe zár.
Majd, ha jő a nagy ő, nékem más se kell,
Én a kezét sosem engedem el.
Ha rám talál, már nem megy tovább.
És mellettem él egy életen át.
Téli álmok után vele eljön a nyár,
Ami fáj, tovaszáll, ha rám talál…
Haja színét, mosolyát ideképzelem én.
Valahol él, s nem is érzi, hogy rég az enyém.
Ha rám talál, már nem megy tovább,
És mellettem és egy életen át.
Téli álmok után, vele eljön a nyár
Szerelem tüze vár, ha rám talál!