Bimnek hívták kiskorában,
Nem járatták iskolába,
Úgy nőtt fel a Szaharában,
Mint egy fekete folt.
Bimből Bam lett, Bamból bamba,
Mint a Hamlet, olyan sanda,
S az apjának rajta kívül
Harminc gyereke volt.
Hókusz-pókusz, csüng a fán a kókusz,
Arra jön egy szerecsen és megrázza a fát.
Rázza, rázza, s egyre magyarázza,
Hogy mennyire szereti a forró Afrikát.
Röhög az oroszlán, nevet az ég,
S a szúnyog örömében megcsíp egy tevét…
Hókusz-pókusz, leesik a kókusz
S betöri a szerencsétlen szerecsen fejét!
Bim bambuszból fonta házát,
Nem kapott még sose náthát,
Nem koptatta a kabátját,
Nem vett soha ruhát.
Feleségét úgy szerette,
Hogy ebédre majd megette,
De ha rossz volt, megkergette
A nagy homokon át:
Hókusz-pókusz…