Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem, majd mindenkor tenálad,
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett.
Kiöregedett vadászkutya,
Vonítva ül a kátyúba,
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad,
A rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad.
Nem tudom én, mit hoz a holnap,
Új kutyák mind frissen csaholnak,
Nem tudok én már vonítani,
Az igazságból elveszett,
Az igazságból elveszett,
Az igazságból elveszett az “i”.