Az első csókunk történetét nem felejtem el,
Mert ha visszagondolok, most is nevetnem kell.
Május volt, fenn mosolygott ránk a fényes hold,
És a nagymama elbóbiskolt.
Mikor először fogtam én a két kezed.
De jó is volt.
Felhők mögé bújt a huncut hold,
Mert a nagymama csak bóbiskolt.
Bátrabb lettem és karom beléd karolt.
Aztán már nem figyeltem fent a holdat,
Lent a nagymamát .
Ajkammal lassan hozzád értem,
Éreztem én forró szád.
Május volt, nagymama már rég nem bóbiskolt,
Mindent látott, de oly édes volt,
Nevetett csak rajtunk és egy szót sem szólt.