A kék selyemruhád s az arcod mosolyát,
MÉG LÁTOM MAGAM ELŐTT,
Te így jöttél felém szép május reggelén,
MÉG LÁTOM MAGAM ELŐTT,
Mint mikor fénybe néz az ember
És bámul égő szemmel,
Úgy csodáltalak Téged
Te selyembe bújt álomkép.
Az emlék él tovább, s a kék selyemruhád
MÉG LÁTOM MAGAM ELŐTT,
Ha megpillantalak a „régi arcodat”
MÉG LÁTOM MAGAM ELŐTT,
A gondolat oly gyorsan lépked,
S ha néha visszanézek
Te első szerelem,
Te égszínkék selyem,
MÉG LÁTLAK MAGAM ELŐTT.
Vers:
Napfényben csillogó kirakatok,
Bennük sok nagyszerű selyem ragyog,
Szemed is fénylett, mint a selyem,
Rád újra emlékezem!