A híd felé

Kováts Kriszta

Ahogy indultál a híd felé, hogy a villamosra szállj,
Ahogy elbúcsúztál hirtelen, és én nem szóltam, hogy várj.
Ez az emlék néha visszajön, ez az emlék néha fáj
Ahogy indultál a híd felé, és én nem szóltam, hogy várj.

Persze nem hittem, hogy szólni kell, aki indul, menjen el.

Refr: Látom tétován mész a híd felé a ködben,
S hogy a villamos visz a hídon át
Látom, nem jössz többé és látom közben
Azt az el nem múló éjszakát.

Hiszen azt mondtad, hogy jobb nekem, mert úgyis véget ér,
És közben fogtad a sálamat, mert kapaszkodik, aki fél.
Hiszen azt is mondtad, jó vagyok és hogy mégsem jó a jó,
Végül elmosolyodtál, azt hiszem, ahhoz úgysem kell a szó.

És én nem hittem, hogy szólni kell, aki indul, menjen el.

Refr.
Közzene
Refr 2x
(másodjára az utolsó sor: azt a soha nem múló éjszakát.)
előadó: Kováts Kriszta
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Gallai Péter

szövegíró: Fábri Péter

stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 12230
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i