Furcsa pár vagyunk, tudod, mi ketten…
Mindig harcolunk, úgy, mint én!
Álmainktól megszédülni,
Csókjainkba részegülni,
Úgy, mint én!
Hogy bántott más!?
Ez őrült kifogás,
Mért szenvedek én azért,
Mert nem tud téged úgy szeretni,
Mert nem tud téged úgy szeretni.
Mért kell ebben tönkre menni,
Mondd, mondd mért?
Megbántott más!?
Ez olcsó kifogás!
Mért szenvedek én azért,
Mert álmod egyszer széjjeltépte más?!
Lélek nélkül csókolt téged más?!
Próbálj végre lelkesedni,
Próbálj végre úgy szeretni
Úgy, mint én!
Szinte lángolunk a szerelemben…
Aztán megfagyunk,
Furcsa pár vagyunk.
Aztán újra jössz, és szent a béke…
Újra csókolunk,
Furcsa pár vagyunk.