A drága dédapám,
Az élte alkonyán,
Ha polkaszóra szólt a nóta,
Fürge lett, az ám.
Ám szólt a dédapám:
Te vén vagy már papa!
És mindhiába hívta táncba
Makrancos ura…
És szólt a dédapám:
Nagy szégyen az reám.
S hogy mit hozott fel érvelésül,
Elmondom talán.
Nem a kor számít, aki polkázik,
A szívében ifjú még.
Míg a dob dobban, a cipőnk koppan
És a lábunk fürgén lép.
Aki jól csinálja dolgát,
Soha gondban nem lehet.
Vígan jár utána polkát
És a táncban is vezet.
Nem a kor számít, aki polkázik,
Szíve ifjú és vidám.
Baj, ha két lábad rögtön elfárad
Már az első tánc után.
De mi nem jutunk ily szégyenbe,
Kis tánc nem árt!
Aki bizton áll az életben,
Jöhet tél vagy a nyár.
Vígan száll dala már
És a táncban is élen jár!
A polka jó barát.
Dúdold a dallamát.
Ha polkaszóra szólt a nóta,
Állj a sorba hát.
A polka frissítő,
A jó kedély a fő.
Hisz jó kedéllyel, jó munkával
Épül a jövő…
Csak járd a ritmusát,
S ha már az ifjúság
Eloszlik, mint a buborék.
A tánc az mégis szép.
Nem a kor számít…