Nem szeretsz te már, ezt most már látom rajtad.
Csókol még a szád, de hűvös már az ajkad.
Eljössz néha még, de lelked máshol jár már.
Úgy látszik kettőnkre nem vár több szerelmes nyár.
Szokatlan érzés elképzelni rólad,
Hogy jön egy perc és nem leszel,
Az én szívemben most is szép és jó vagy,
És nem cserélnélek fel senkivel.
Nem szeretsz te már, lehet, hogy nem jól érzem,
Nem szeretsz te már, a szemed mást mond nékem,
S ha úgy érzed majd, hogy mégis elmégy tőlem,
Úgy menj el kedvesem, hogy féltő szívemben
Mindenkor érezzem, visszajössz énhozzám még.
Vers:
Lehet, hogy megbántottalak e néhány szóval,
Lehet, hogy váratlanul ért, megbántam rég.
De mint az árnyék, meg a fény,
Tör rám a kétség, a remény.
Mindennél jobba féltelek én!