Itt nincsen metró, nincs villamos, csőtörés mi mindent elmos,
de van szép felhő fent az égen, szivárvány a messzeségben.
Babföldön bármerre nézel, melleket látsz minden éjjel,
egy óriás van és sok ember, itt mindenki mindenkit ismer.
Itt nincsen skate-park csak egy lőtér, egy-két utca és egy főtér,
nincsen mozi, nincsen pláza, csak egy paraszt a traktorjában.
Falu végén MGTSZ, disznót ötszáz forintért vesz,
kocsma van itt és egy bisztró, a kultúrban meg faludiszkó.
Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok, lányok kint a stégen,
nem sok az, amit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene vidéki srácoktól,
vidéki zene vidéki srácoktól.
Lehet, hogy sok dolog nincsen, hogy egyáltalán semmi sincsen,
de együtt vagyunk most mi újra, együtt indultunk az útra,
Szájmon bácsi kis házában és a lányok a tangában,
Zöldhajú lány, Hoki Gyuri, Bringakirály... subidubi.
Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok, lányok kint a stégen,
nem sok az, amit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket, kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene vidéki srácoktól,
vidéki zene vidéki srácoktól.
Mikor felkel a nap, hallom a madarakat,
s beton helyett zöld fű nő az ablak alatt.
Együtt vagyunk úgy, mint régen, srácok, lányok kint a stégen,
nem sok az, amit csinálunk, bár nekünk ez minden álmunk,
egész nap csak ökörködni, a hülyéket, kiröhögni,
sosem értettünk a szóból, ez vidéki zene vidéki srácoktól,
vidéki zene vidéki srácoktól.