Szégyelled a szíved
Szenes Iván
mint valami kopott ruhát,
szégyelled a legszebb álmodat,
s azt, hogy néha boldog vagy.
Szégyelled, ha kérsz,
szégyelled, hogy élsz.
Szégyelled, hogy dúdolsz
elfelejtett melódiát,
szégyelled a gyöngéd jóságot,
a meghatót.
Felveszed az unott álarcot,
mint rossz bohóc.
Szégyelled a szíved,
mert gúnyos a világ,
szólhatnál egy jó szót,
de enyém a szád.
Szégyelled a szíved,
mint valami kopott ruhát,
szégyelled a meghitt órákat,
a gyöngéd szót.
Mért mondod az olcsó tréfákat,
ha kell a csók.
Szégyelled a szíved,
ennyi az egész,
szégyelled, hogy halkan,
hűséget ígérsz.
Szégyelled, ha kérsz,
szégyelled, ha félsz,
hát akkor, minek élsz?