Azt súgta halkan,
Olyan jó itt veled,
Esténként várni,
Amint nyújtod kezed,
Szerelem nem más,
Ha nem az mondd,mi hát,
S választ sem várva,
Odabújt én hozzám.
Úgy ébredt reggel,
Hogy egy csókkal kínált,
S utána mindjárt,
Forró kávéval várt,
Szerelem nem más,
Ha nem az mondd,mi hát,
Tervezni kezdtük,
Hogyan éljünk tovább.
Te meg én,te meg én,
Mint az árnyék,s a fény,
Te meg én,te meg én,
Mint a bűn és erény,
Te meg én,te meg én,
Ugye azt mondtuk kettőnket
többé már senki nem választhat szét.
Gyűlölve nézem,
Hogy a hajnal dereng,
Merre vagy ,kérdem,
S nem ad választ sosem,
Fájdalom,ez nem más,
Ha nem az mondd,mi hát,
Sosem feledlek,
Mindig emlékszem rád.
Te meg én,te meg én,
Mint az árnyék,s a fény,
Te meg én,te meg én,
Mint a bűn és erény,
Te meg én,te meg én,
Ugye azt mondtuk kettőnket
többé már senki nem választhat szét.
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Nem,nem,nem választ szét.
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Te meg én,te meg én,
Nem választ szét,
Nem,nem,nem választ szét.