Úgyis kibékülünk,
Mi egymás nélkül nem élhetünk.
Téged énnekem szánt az ég.
Százszor elbúcsúzunk,
De újra összetalálkozunk,
Mert a nyár csókja még bennünk ég!
Két piros virág csak a mi halk életünk,
Mondd lehet-e nyár,
Lehet-e vágy minélkülünk?
Úgyis kibékülünk,
Mi egymás nélkül nem élhetünk!
Bárhogy meggyötörsz, mégse fáj!
Úgyse válhatunk el többé már!?
Vers:
Voltak már előtted mások,
Édes kis találkozások,
Voltak már szépek,
Kedvesek és nagyon szerelmesek.
Könnyé semmisült a múltam,
Mert a két karodba hulltam.
Nem jön utánad már soha senki,
Látod ez így van jól!