Valaki miatt még mi mindig szomorú a szívem,
Valaki miatt oly nagyon halovány a színem,
A régi jókedvem ne is keresd,
Valaki belőlem kiölte ezt.
S amikor más ember nevetni kezd,
Csak nézem én,
Valaki miatt oly egyedül maradt a szívem,
Valaki miatt még nem találom én a helyem,
De belül feltör egy reménysugár,
Hogy az a valaki megbánta már,
És ahogy eltévedt, majd ugyanúgy visszatalál.
És hogyha felmerül, ki volt hibás,
Nevetve mondjuk, hogy valaki más.
Így lesz majd öröm a könnyből,
S válásból találkozás.
Délcegen sétálok az utcán,
Nézem a jókedvű embereket,
Míg én a jókedvet hazudom,
Rájuk a boldogság fénye nevet.
Néha még könny van a szememben,
Ilyenkor szégyellem szinte, hogy szeretem.
De azért beszélünk egyszer még erről, szívem.