Égből hulló vízsugarakkal ostorozza a zápor a házak tűzfalait,
Villámok hasítják át az éjszakát,
Habos, fekete víz csurog a csatornákból,
És hozzá az ég, mennydörgésből komponál zenét,
De reggelre már ez a vihar is messzejár,
Mikor az első napsugár jó reggelt kíván.
Vihar után, nyugszik a szél. Kitépte már a fákat.
Jöhet-e még, valaki más? Valami új utánad.
Letört virág, bolondosan álmodik még a nyárról,
megállok én tűnódve még egy viharverte boldogságról.
Vihar után tisztul az ég. Gyere te szép szivárvány!
Itt legbelül, valami súgja, valaki újra vár rám
Vihar után a fény felé nyújtóznak mind a rózsák,
én is megyek, megyek eléd, próbáljuk rendbe hozni
Kettőnk életét.