Szavak nélkül úgy ölelj át, mintha lenne tétje még,
valakiért és valamiért érdemes lenne halni még.
Táncolva a felhők fölött, s nem fogadni el ha fáj,
az élet, mint megannyi más, törött és nincs ráadás.
Titokban néha még, úgy hiszem, vagy mint rég,
velem alszol, velem ébredsz, s én meghalok, mert halni szép.
Megbocsájts nincs sehol, eltapsolt élet volt,
őrzőm mégis bűnös lesz, ki egykor áldott volt.
Refrén:
Híd az égbe, mint a koldust ki kérne,
de zárva a mennyország mindennap.
Híd az égbe, mint hány koldus élet kell még,
hogy szeress oly mindennap.
Híd az égbe ...
Elveszítjük, amink van, azért amink lehetne,
keresztül vágva földön az égen játszva összenevetve.
Jól átvertek minket kedves, a szerelem nem tesz csodát,
csak eltáncolunk a felhők között, s törünk, mint kristálypohár.
Titokban néha még, úgy hiszem, vagy mint rég,
velem alszol, velem ébredsz, s én meghalok, mert halni szép.
Megbocsájts nincs sehol, eltapsolt élet volt,
őrzőm mégis bűnös lesz, ki egykor áldott volt.
Refrén: 2x
Híd az égbe ...
Refrén: 2x
Híd az égbe ... 3x