Mit ígérni találtál, anyám, még talán áll,
Hogy nem kell majd sírnom az álmok ravatalánál.
Egy biztató s őszinte mosolyért kilincselek,
De önzetlen tetteik többé már nincsenek.
Tévedtem, amikor azt hittem, én jobb leszek,
Ezerszer elmerültem a mámorban, de ott se szebb.
Higgy magadban, és a szemed nem veszíti el fényét,
Rögzülsz egünknek vásznán mint emlékkép.
Mi az a cash? Nem a pénztől lesz az ember értékes,
Nem kell kétszer élned ahhoz, hogy másokért élhess.
Aki a porban ébred, de friss reményt früstüköl,
Sorsa bár sötét, a lelke ezüsttükör.
Elzokognád valakinek, mikor az idő megestül,
Hogy min mész keresztül, de követnek tömegestül!
Bizony mondom, sokunknak vagy grata persona,
Előtted titok, hisz nem hoztuk elégszer szóba.
Az út a cél, amelyen rengeteg állomás van,
Mit magamból odaadtam, megtalálom másban.
Annyi szép történet végén ott az „explicit” már,
S az üresség megy vizitre most, valld be, ez picit fáj!
Minden rossz szavunk feledjék, minden rossz szavuk feledjük,
Ellenetek álmodnak, kik nem veletek együtt,
Akkor is így lenne, ha nem szedném rímekbe,
Ereszd be azt, aki szeretne visszajutni a szívedbe!

Ki előttem járt, idejekorán jobblétre szenderült,
Sohasem lesz az én egem egészen derült,
Mert a poklokkal kell packáznia annak, aki követ,
Eszemben sincs becsatolni a biztonsági övet!
Véreim, a mi gyönyörű planétánk merő seb,
A gonoszabb feled, a rosszabbik énem erősebb.
A saját tenyereddel kell melengetned
Elárvult testedet, ha túl könnyen elengedtek.
Virradatkor érkezik az én istenem, Keletről,
Szelek varrják rongyruháját, fellegekből.
Hány született s halt, aki sokat letett a
Közös asztalra, mégsem lett alakja legenda?
A véletlen a szerelem akkordjait kicsődíti
Az éterbe, s a szerencsés a vakesetet dicsőíti.
Ne légy kíváncsi, milyen érzés a föld felett
Járni: eltorlaszolták az utat, amely fölvezet!
Nem számít, a hivatal mi néven anyakönyvezett,
Ha légből épült várad explodál, megkönnyezed.
Avégett, hogy a sors szeszélye ne vesse széjjel,
Ne félj, hanem élj, menj szembe a veszéllyel!
Ki kardot ránt, s kard által elvész, az a legnagyobb;
Adj nekem egy napot az igazság évében,
És ha meghalok, ne mondd: nyugodj békében;
Hagyj harcolni a függöny túloldalán is!