Elestem felálltam, de tudtam, nem megy így tovább.
A sötét ország mélyén nőttem fel, de mégis itt talált
Meg engem.Százmillió évente meg kérdezte,
Hogy Hogy vagyok? De még is csak a munkáját elvégezte.
Én meg csak éheztem. Az utcán Patkán ülve.
Már a karomat rágtam, mert a körmeim el voltak tűnve.
Én azt hittem felnövök és mesélhetek nektek.
Hogy engem mennyien csodáltak, és hogy mennyire szerettek.
Hát tévedtem egyszer, én is ember vagyok úgy látszik.
Talpam alatt mocsár volt, elsüllyedtem, de nem számít.
De nem vagyok egyedül, mert követ még az árnyékom.
Hát ez vigasztalt meg, úgy látszik tetszik neki a játékom.
Minden napom így telt el, az árnyékommal játszottam.
Olyan jó volt Hidd el, a boldogságból ki se látszottam.
Ő a Legjobb barátom, mert ki állt mindig mellettem.
De utánozott mindig, én csak ezért nem szerettem.
Refr.:
Én azt hittem mesélhetek nektek talán egyszer.
Csak hogy megtudjátok azt, hogy én most milyen lettem
Talán meg hallgattok, én ezért merészkedtem.
De nem kértem én tanácsot, csak mondjátok mit is tettem.
Az árnyékom cserben hagyott, így hát tovább kellett mennem,
Talpra kellett állnom, aztán erőt kellet vennem.
Mentem haladtam, de egy kutyába botlottam meg,
Hát hogy milyen fajta kutya volt, ezt még én se nagyon mondtam meg
De a lényeg az, hogy nagyon jó barátok lettünk.
Mindig együtt játszottunk és minden felé együtt mentünk.
Ő nem utánozott engem, ahogy az árnyékom tette,
És ha valamit mondtam neki, ő sosem nevette.
De végül levette, hogy már jó barátok vagyunk.
Mondta, hogy menjünk valamerre, én mondtam, inkább maradjunk,
Hát elindultunk, de ő az út közepén sétált.
Egy autó közeledett, ő meg nem hallotta így hát.
Nem maradt meg, ez nagyon meg viselt engem.
Oly annyira, hogy aztán 2 hétig nem ettem.
Mondtam, hogy emlékét meg őrzöm, de ő ezt már nem tudja.
Hát ezért lett a nevem Mc Kutya.
Refr.:


Aztán ide kerültem, és felvettem a tollat,
Felvettem a májkot, és így rímeket toltam,
Gondoltam hogy ez jó lesz, talán tetszeni fog nektek,
De hát azt hiszem, hogy akkor is tévedtem.
De leszartam azt is tovább csináltam a zenéket,
Feltettem yoututbe-ra asszem hárman megnéztek.
Ez nagy siker volt, meg ünnepeltem kétszer.
És még azt mondtam, hogy csinálok, nektek zenéket.
Aztán annyit írtam, a sorok között eltévedtem.
Aztán annyit kóvályogtam, míg egy koncertre tévedtem.
Azt hittem lesznek százan, dehát az árnyékom se jött el,
Csak ott álltam egyedül, és kérdeztem minek jöttem.
Még én se tudtam eldönteni, hogy menjek vagy maradjak,
ezért elkezdtem reppelni nem másnak csak magamnak..
Annyira tetszett, még Autogrammot is adtam.
És annyira sikerült, hogy inkább végleg ott maradtam...

Refr.: