Vártalak, de mégis hirtelen
Jöttél, hogy átrendezd az életem
A megszokás még idegenként kezel
De csak néhány perce tudom, hogy létezel
Refrén: És már nem hív a távol
Kalandok nem várnak máshol
Nem hív mélység, nem csábít a magasság
Osszon bármit a végzet
Börtönöm lesz a léted
És a hangod az édes szabadság
A múlt, az összes régi pillanat
A helyet foglalja csak, mi itt maradt
Összegyűjtött bátorságom mit sem ér
Most félni jó, tudom: már van miért
Refrén: És már nem hív a távol...
Vártalak, de mégis hirtelen
Jöttél, hogy átrendezd az életem
A megszokás még idegenként kezel
De csak néhány perce tudom, hogy létezel