1. Strófa
Kint ülünk házad előtt cigarettafényben
Nyári eső esik ez itten nem ér minket-
-ten hallgatjuk a szelet szótlan megértés
Ekkor elárul egy félénk szemrebbenés
Refrén:
Zárt ajtókon kopogok
Felkacagva zokogok
Balszerencsém mosolyog
Aki nem lép sompolyog
1. Strófa
A megszokott út lehet másokra jellemző
Én viszont szívemből kedvelem a meglepőt
Ne félj babám a jövő sosem úszik el
Most minden ötleted, gondolatod megfelel
Bridge:
Az a baj, hogy túl sokan,
Csak egy alakban alkotnak véleményt
Tele van a hócipőm
Jogosan kívánunk vészmellényt
ébredj már fel, ébredj már fel, mondd, hogy mikor ébredsz