Egy különös forró nyári éjen
Lelkünkben megmozdult valami mélyen
Felszabadultak és könnyűek voltunk
Amikor egymásra hangolódtunk
Így indul minden ilyen történet
A miénk mégsem szerelmi regény lett
Csak egy epizód, három szereplő
A zenész, a hangszer, s az énekesnő
Refrén: Akkordok, melyek már nálam is jártak
Egy végtelen éjszakán Rád találtak
Játszottad őket körbe és körbe
A zene rólunk szól mindörökre
Eljött a hajnal, átéltük ezt is
Tudtam, e kapcsolat volt is, lesz is
De nem itt, és nem így, most nem alkalmas
Nyomd el a vágyad, bármily hatalmas!
Fel sem lobbant még, s máris elégett
Ültem szótlan, hallgattam zenédet
Csak írtad a dalt, és zongorád
Alázatosan körözte dallamát
Refrén: Akkordok…
Fel sem lobbant még, s máris elégett
Ültem szótlan, hallgattam zenéd
Egy éjszaka, 4 ütem, köszönet érte!
Mégis, csak ennyi volt.
Leírtam.
Vége.