Véget ért
Néhai Bárány
Véget ért egy álom
Sajnálod, sajnálják, de a legjobban
Mégis én sajnálom
Van úgy, hogy: úgy érzem, hogy minek
És van, hogy még úgy sem
S bár úgysem hiszed el nekem,
Ilyen az énekem
-Ilyen az énekem
Potyogunk lefelé
A színvonallal együtt
Ha valaki a mélybe lerántani készül is,
Felvesszük a kesztyűt
Mire jó ez, nem tudom
De a ravatal mellett
Majd kevesen állnak
S lehet, hogy azok is, akik mégis
Azok is csak épp arra sétálnak majd
Épp arra sétálnak majd
Esünk lefelé
A színvonallal együtt
Csak azt várjuk, mikor a jószerencsénk
Napjának sugara felsüt
Mi jöhet még, ami nem volt
Hisz' sokminden történt s a múlt még eljön
Lehet, hogy majd UV-sugaraktól sebes
Madarak vére kopog az esernyőnkön
Kopog az esernyőnkön
Zuhanunk lefelé
Hisz nincs már színvonal se,
Tesznek rá, mert tettek róla,
Hogy az ember azt elfelejtse
Rejtse el jó mélyre és persze
Nehogy felkeltse
Maradjon, ahogy volt vagy ne is maradjon
Legyen végre vége
Legyen végre vége
Legyen végre vége
Legyen vége végülis miért ne?!