Redzs:

Régen kérdően néztem az eget, hogy hol van már egy angyal,
Összekulcsolt kézzel, mert az élet nem marasztal.
Az élet kemény keze, engem is sokszor megtalált,
De isten meghallgatott, elkerültem a kin halált.

Mikor megismertelek már tudtam kit kaptam az élettől,
Egy angyalt ki szárnyaival véd, arcával meg bűvöl.
Isten repített hozzám, tudtam nem kell más a világból,
Már eleget veszítettem....elég volt a hibákból.

Nem tudtam, de te kellettél, hogy fény gyúljon elmémben,
Hogy felnyithassam szemem, hogy meglássam miért kell élnem,
Te lettél a célom, érted teszem amit teszek,
Igy hát veled együtt én is sokkal több leszek.

Eddig üres lapot láttam, de tudom tele van már írva,
Csak észre kéne vennem, hogy az nem firka rajta,
Az a mi történetünk, amit együtt alakítunk,
A mi világunk az, amit együtt megálmodunk.

Csak te meg én kettesben, a világ legtetején,
Ott végre tied lehetek, te pedig az enyém,
Nem zavar minket senki, csak egymásnak élünk,
Az történik mit mondunk, nem kell semmitől félnünk.

Egy álom válik valóra míg szemedbe nézek,
Megdobban szívem, újra érzem,megint érzek.
Megismertelek végre, megnyitottad lelked felém,
Erre vártam egész végig, már a bizalmad is enyém.

Te lettél a mindenem, megismertem a szerelmet,
Ha nem csal a szívem, neked sem kell már keresned.
Könnyen beszélek most, hiszen nem vagyok zavarban,
De ha itt lennél mellettem, nem úsznék szavakban.

Melletted leszek mindig, örökké téged foglak szeretni,
Míg élek kezedet soha nem fogom elengedni,
Nem bántanálak Téged, kezet rád nem emelnék,
Inkább hallgasd meg milyennek álmodlak meg rég.



Refrén:

Szeméből akár a Napból a napsugár,
Úgy árad a szépség, minden kőszívet átjár.
Kecses mozgása mint egy pillangó szárnycsapása,
Beteríti a Földet létének mesés varázsa.

Feltűnik arcán, az a szelíd mosoly,
Bilincs nélkül is érzem, szívem már fogoly.
Megbabonáz szemével, olyan mint egy kalitka
Melybe én repültem be, hát ez az angyal titka.


Camu:

Őt látom álmaimban, érte élem életem,
Ő az egyetlen ki nélkül nem hajtana semmi sem.
Mosolyától még a fagyott víz is elolvad,
S ragyogó arca minden kételyt eloszlat.

Ő nem lehet akárki, csak egy igazi angyal
Kevesebb is lett a menny egy gyönyörű szép hanggal.
Ha dalra fakadna még a virágok is sírnának
És eltörölné gondolatát az ember ezer kínjának.

Két szeme, akár két csillag az égboltról,
Ilyet nem kaphat csak az, ki tényleg semmit sem rombol.
Kinek oly tiszta a szíve, mint egy apró vízcsepp színe,
Kinek úgy kezdődött élete, hogy lepottyant a Földre.

Belül szíve mélyén, jóságon kívül semmi nincs,
Ezért mondom régóta hogy az Ő lelke tényleg kincs,
Nem uralkodik rajta zsarnokság és gyűlölet,
Vagy egyéb olyan dolog, mi egy átlag embert megvezet.

Nem mással áldotta meg Isten éppen csak ezekkel:
Tiszta lelkével és gyönyörű testével
Megalkotva ezzel a menny legszebb teremtményét
Ki leszállva a Földre sem vesztette el fényét.

A világ minden boldogsága látszik ezen a szép arcon
Akkor is láthatom, ha szememet lehunyom
Mert Őt elfeledni bizony soha nem lehet,
Hisz Ő hozott először szívembe igaz meleget.

Szelíd, mint a szellő, amely most született éppen,
Szelíd, mint a madár amelyik ott fent száll az égben.
Különleges, mint a felhő, melyben mindenki mást lát,
És mert valóra válthatja akárki álmát.

Csókja andalító, édesen elkápráztató
Apró ajka érintése, akár egy szelíd altató
Aranyosan ringató, mély álomba merít puhán,
Mely elfeldteti a kínt hogy álom volt csupán.


Refrén:(2x)

Szeméből akár a Napból a napsugár,
Úgy árad a szépség, minden kőszívet átjár.
Kecses mozgása mint egy pillangó szárnycsapása,
Beteríti a Földet létének mesés varázsa.

Feltűnik arcán, az a szelíd mosoly,
Bilincs nélkül is érzem, szívem már fogoly.
Megbabonáz szemével, olyan mint egy kalitka
Melybe én repültem be, hát ez az angyal titka.