Váradi Blues
Orpheusz
Régóta már, hogy csak rólad álmodom,
Igen, régóta már, hogy csak magam vádolom,
Hogy nem vagy enyém, Alig állok már a lábamon.
A sok gondolattól már úgy fáj a fejem,
És kereken két hete, hogy remeg a kezem,
Hát így se jó már, hogy nem vagy sehol velem.
Ó, magam is unom, hogy miért, nem tudom,
A köveket rugdosom hazafelé az úton,
És az jár eszembe, hogy vár valaki Váradon.
Hát igen, nagyon kár, már azt sem tudom mit akarok,
De mond meg neki, hogy nem ússza meg szárazon!
Hát igen, nagyon kár, már azt sem tudom mit akarok,
De mond meg neki, hogy nem ússza meg szárazon!
Igen, régóta már, hogy csak magam vádolom,
Hogy nem vagy enyém, Alig állok már a lábamon.
A sok gondolattól már úgy fáj a fejem,
És kereken két hete, hogy remeg a kezem,
Hát így se jó már, hogy nem vagy sehol velem.
Ó, magam is unom, hogy miért, nem tudom,
A köveket rugdosom hazafelé az úton,
És az jár eszembe, hogy vár valaki Váradon.
Hát igen, nagyon kár, már azt sem tudom mit akarok,
De mond meg neki, hogy nem ússza meg szárazon!
Hát igen, nagyon kár, már azt sem tudom mit akarok,
De mond meg neki, hogy nem ússza meg szárazon!
kapcsolódó videók
