Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
Mikor jöttek gonosz évek,
És halkan körbe vettek,
Elrejtettél a sötétben.
Mint gyöngyöt a tenger
Megőrzi a néma mélyben
Elrejtettél a sötétben.
Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Csak az ég tudja,
És én érzem,
Hány éjjelen sírtál értem.
Sose félek a halál völgyében,
Elrejtettél a szívedben.
Mint könnycsepp sivatagban,
Mely visszatért a porban
Így múlnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
Ahogy harcol a sötéttel
Így múlnék el nélküled.