Szép emlék, mely tépett szét
Tettem mit kell, bár hasztalan
Sárguló őszi levelek,
ez volt mit itt hagytál nekem
A feledés virágai, már nyílanak
-
arcod nem látom már
szememet is rég behunynám
tovább lépnék már ha lehetne
padlóról felkelve
erőmet összegyűjtve
megmutatom ki is vagyok
Ref
Nekem már a szerelem nincstelen
Nekem már a zene rímtelen
Nekem már a város kietlen
Nekem már nem segít senki sem
kiállás
ahova kell én odacsapok
szív fala nem jelent tabut
mikor meglátsz olyan leszek mint rég
üres lettem Én itt belül
a szenvedés szenvedés szül
megláthatod mit tartogatok még
2×Ref
Nekem már a szerelem nincstelen
Nekem már a zene rímtelen
Nekem már a város kietlen
Nekem már nem segít senki sem