Lehettem volna egy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon kis pont,
Aki onnan lentről föl sem lát.
Tetszett ott lenn egyből az az első néhány tavasz, meg ősz is
És még a tél, meg a nyár.
Tíz éves voltam és úgy tűnt, itt lenn minden rendben,
De odafönn másképp gondolták.
Küldtek egy autót, bele, bele, bele pont az életembe,
Hogy dőljön rám a világ.
Az élet szép, mindenki boldog, a Föld kerek.
Én mégis egész nap nagyon, nagyon sírtam volna.
Kár, hogy nem értettem, hogy a Földön kívül semmi nem kerek,
Hogy az angyalok míg mással vannak elfoglalva.
Mentek az évek és jöttek mindenféle dolgok,
Csak mondjam már, hogy az élet szép.
Érkezett minden nagyon, nagyon, nagyon nagy csomagban,
Ami addig nem volt még.
Az élet szép, mindenki boldog, a Föld kerek.
Én meg a csomagomat bontogatva most is inkább sírtam volna.
Kár, hogy nem értettem, hogy a Földön kívül semmi sem kerek.
Hogy az angyalok míg mással vannak elfoglalva.
Egyszer élünk és egyszer meg nem.
Egyszer-egyszer úgy tűnik, minden csak véletlen.
Egyszer élünk és egyszer meg nem.
Egyszer-egyszer úgy tűnik, minden csak véletlen.