/Hé te Redym, a repphez kicsit konyítasz,
van neked egy ajándékom, szívjad ki a csokifaszt!/ (Fura)

Fura:
Hol a tüdőből kifújt, ott a vese köves
Ha a végtagodnak lába kel inkább te se kövess!
Mert le rí rólad,hogy raj vagyok mint De Niro
Ha tintát lát a véremben szívjon ki minden író
A füvet lenyírom, a lényeget levágom
Ha eggyel több a megálló ne számoljad fel feláron!
Ott vagyok mögötte, de nem látok át a tükrön
Ha belenyúlsz a nadrágomba, a puttonyom kaput töm
Szokása szerint a tisztára koszt ad
Az osztag, hogy ha magad kiszórakoztad
Kiporol, mint a magyar Trikolor,
Ha betolom, de netalán rájössz mi a trón amit bitorolsz
A zeném nálad szól, a képemnél a könyvjelző
A többi lapod szamárfüles közömbös a közbenső
Zöldellő fa ág, útbaeső vesszőfutás
Inkább mintha kútba esnél, én végzem a kezdőrúgást
Mert ez egy villám és olyan körbedörögve
Ha viccet űzöl belőle te leszel körbe röhögve
Kapjatok lencsevégre, ne álljon mellém
Ki egy fogvédőre lecserélne, mielőtt szájon verném
Az esküdtszék nem ítél, a helyzeten a környék ront
A kesztyűs kéz nem szükség sokkal inkább törvényt bont
Az esküdtszék nem ítél, a helyzeten a környék ront
A kesztyűs kéz nem szükség sokkal inkább törvényt bont,
Bazmeg!

El Magico:
Ez mint a meszka baszkod, most jobb ha megkapaszkodsz
A ponton túljárok ki tapasztalom ezt a placcot
Igaz hogy ez szakasztott olyan mint egy kóceráj
Betör mint a porcelán és elnyel mint egy óceán
Röpködnek a Tbányai tőrök mint a pikádó
Belém basznál bikából pedig ez nem is Chicago
Nem látni jól, hogy a horizonton túl ki csápol
Ki a faszom tudja ki, de felénk tart a picsából
Ahol a passz átszáll, úgy mint a Passzátszél
Ott a saját érdekedből semmit se basszál szét
Ahelyett, hogy használnék, én meg annak teszek be
Aki baszél én maradok, én soha se leszek te
Külföldi mintára, nagy a faszi rímtára
Engem is a létezés ültet fel egy hintára
Itt is-ott is minden költő magának diktálja
Lenne mit leírnia, csak legyen elég tintája
Ha bemegy az instába, ott majd olyan kincs várja
Mit hogyha majd ha magára ölt azt mondjátok nincs párja
A vénája, a pennája, tudom hova tendálja
Kijövök egy körre inkább, ahelyett hogy bent álljak
A szót rapre herdálja, nem necces a szervája
Amit ő is megtesz érted, azt tőled is elvárja
A szálat elvarrja, de csak a szálat
Attól még, hogy megsebez még nem biztos hogy állat
Nem kell testi fenyítés, móresre tanít a nyelvlecke
Beléd fagy a szó, a soraim súlyától dermedsz le
Olyan szintre fejlesztem hogy menekülsz majd fejvesztve
Felszabadít, azt hiszed? Hát érezd magad ketrecben!
Egy darabig ellesztek addig rímet illesztek
Tbányai nem csak koholt szó-alkoholt terjesztek
Akkor is kiderítem, még ha nem is díjaztok
Sziasztok, kik zenétekkel a hangfalhoz szíjaztok!

AKR:
Jöhet 10 csapás haver engem hol ér az ár?
Tudom özön lesz baszki, de én leszek Noé
Vár már a honér', nem állnám a sarat
Azt ajánlom tarts ki mert árvának maradsz
Most szar úgy, folyton csak szapul a nép
Én is szaporább léptekkel szabadulnék meg
Ha lehetne, az élet szeletre vág
Szépen elesznek mindent majd eredbe vágnak
Azt' gondolok arra, hogy lehetek-e szomorú?
Ha csak a szavam dúl fel, hiszen újfent
Úgy fest hogy nem tarthatnak mindig úgy fent,
Hogy lássam a napot, hogy lássak egy új cselt
Hogy ne kelljen lőnöm, meg ne legyek gyilkos,
Ha nincs kéznél érme, de el kell hogy dőljön
Irtó gyorsan az írnok sorsa
Még akkor is ha ettől ti irtóztok,
Ez csavargó élet nem imposztor,
Faszom gyakran a Joetól is limbózok
De a hintó gyors, én is elszáguldok
Mert nem vagyok pali aki kipótolna
Legyen ez a dal neked szívhez szóló
Amit már most több színben szórok széjjel,
Mindent mit éjjel, mert táltos a kanca ez, mint bármelyik szóló

Szimat:
Az a kérdés a Tesla gép hova tesz le
Lehet kurva messze de megnézzük a noteszba
Szavakkal a legszebb, mit tesz ma
Elhúz mint a Vespa nótákat a Jazzbe, ezt ha
Követnéd hidd el olyan helyre vinne
Ahol Hemoglobinok vannak többen az ereidben
S nem csak eleinte, jól járt ki betekintett
Meg volt akit a hiánya le is betegített
Másztam már Budán, én jártam már Pécsett
Voltam sok partyban, ha nem kaptam pecsétet
Nem illik mesébe, mit az élet elcsépel
Ha leteszem a blantot, majd csak délben keltsél fel!