Várost viselek a kalap alatt
Az élet pezsgő minden halad
A gallérja kék az égnek. A lég
Kissé párás, kibontja sátrát
Az éjszaka, a nap alászáll.
Aludni tér mára fény.
refr:
Ne légy finnyás, együnk sötétet!
Éljünk úgy ma, mint a növények!
Hangulatunk a belső pamlagon
Szesztelenül meztelen nagyon.
Virágszirmok egy rózsaszín kádban.
Felébredek. A konyhában
Ott könyököl kredencen a bőr.
A szájában cigi, mondja, hogy szeret,
Mindenre nyitott, mit együtt lehet
Csinálni. Kár, hogy ez nem motivál.
ref. verzió:
A látnok festőt, s a jó zenészt
Így hagyja ott a józan ész
A képzelt belső pamlagon.
Szesztelen meztelen nagyon