Páran összeülnénk végül a dombtetőn a fűben…
S lenne édes alma sajttal egy kockás keszkenőben..
És mérgekkel telne el minden porcikánk,
És kéjes sóhajok dallamát
Görgetné a szél, az utolsó délutánon át...

Nem szólna többé a telefon reggel...
És nem állna sor sem a posta előtt…
Nem nézne többé mérges szemekkel senki, ha ülnék egy téren és aprópénzért árulnám a jövőt…

Mind, amit későbbre tettünk el szétszórnánk a földön…
Aztán csak várnánk, ahogy katicabogár a körmön...
És meztelen táncolnánk míg a tarka rétre...
Végzetünk színes lángja lépne...
S csillogó gyémánt őrizné az utolsó napunk helyét...

Nem szólna többé a telefon reggel...
És nem állna sor sem a posta előtt…
Nem nézne többé mérges szemekkel senki, ha ülnék egy téren...

És nem szólna többé a telefon reggel...
És nem állna sor sem a posta előtt…
Nem nézne többé mérges szemekkel senki, ha ülnék egy téren és aprópénzért árulnám a jövőt…

Óvszert se húzz, nincs már miért...
Mona Lisának fesd x-re a szemét...
És gyújts rá egy könyvvel, mit elsőben kaptál az évvégi jó jegyekért...

És nem szólna többé a telefon reggel...
És nem állna sor sem a posta előtt…
Nem nézne többé mérges szemekkel senki, ha ülnék egy téren...

És nem szólna,
Nem állna,
Nem nézne,
Nem kérne,
Nem szólna,
Nem állna,
Nem félne,
Nem kérne,
Nem szólna,
Nem állna,
Nem nézne,
Nem kérne.

Senki, ha ülnék egy téren és apró pénzért árulnám a jövőt....