Miért fáj úgy egy kedves régi kép
Miért fáj úgy a bús emlékezés
Miért támad még a szenvedély
És miért kínoz a múlt miért
Hisz elmentél és nincsen már remény.
Miért szólít még legbelül egy hang
Miért oly hosszú minden éjszaka
A vigasztaló félhomály
A kocsma zaj s a cimborák
Rád gondolok és ülök egy bárpultnál
Miért fáj úgy, hogy elhagytuk egymást
Miért fáj, úgy hogy nem figyeltem rád
Csak elmúlik az életem
A magány maradt itt nekem
S a fényből lassan sötétbe érkezem