A hangok belül azt mondják, hogy nincs valami rendben
Csak ülök egy helyben és nincs semmihez se kedvem
A magány azt akarja, hogy a csend legyen az élet...
Bármerre nézek, csak peregnek a képek
A sokadik pohár után nem érdekel ki mit szól
A sarokban egy szekrényből előkerül egy pisztoly
Lehet ö lesz, aki megvált ö lesz a legjobb barátom
Nem érdekel, már semmi minden alakulhat akárhogy

Lehet, hogy a halál az, aki a gondokat megoldja
De ne a számítógéped legyen az, aki megmondja
Mert hazug ez a világ és hazugok az emberek
Sokan úgy érzik, hogy boldognak lenni tényleg nem lehet
Mert nem lehet követni azt az utat, amit, kéne
Ki tudja hol a jobb itt lenn a földön vagy az égben
Vagy a föld alatt ahol a pokol kapuja már nyitva
Az én lelkiismeretem 100%ig tiszta

2×
Amikor úgy érzem, hogy már semmi se jó
Lehet, arra mondják, hogy ez depresszió
Mert lehet, hogy szépek a csillagok az égen
De én idelent táncolok a penge élen

Nem tudom, tőlem mit akar a mindenható


Már rég elfelejtettem azt, hogy mit jelent a mosoly
A szobám egy börtön és én nem vagyok más csak fogoly
Nem látogat meg senki csak a visszatérő bánat
Addig örülj, ameddig ő nem csenget be nálad
Mert Fenn a csúcson vagyok mégis lent a sötét mélyben
Esténként mikor az üres üvegeket nézem
Elgondolkodom azon, hogy mit csináltam szarul
Hogy a hurok egyre jobban a nyakam köré szorul

Egy gyógyszer egy lövés egy feles vagy micsoda?
Segíteni fog majd rajtam? De kicsoda?
Az élet tényleg olyan, mint egy édes doboz bon bon
Nem tudhatod, hogy mikor veszel belőle ép jókor
Ki az, aki eldönti, hogy kinek mi a sorsa
Hogy az adott pillanatba balra mennyen épp vagy jobbra
Hogy mondja ki vagy rakjon inkább a szájára tapaszt
Hogy rakja le a fegyvert vagy húzza meg a ravaszt.


Amikor úgy érzem, hogy már semmi se jó
Lehet, arra mondják, hogy ez depresszió
ez depresszió ez depresszió
Nem tudom,

tőlem mit akar a mindenható
a mindenható mit akar tőlem
mit akar tőlem a mindenható
mit akar tőlem mit akar tőlem
a depresszió