A végzetem egy rockzenész
Sasvári Annamária
Ez meglátszik a hangulatomon...
Estéimet mindig otthon töltöm csendben:
Mosok, varrok - s úgy unatkozom!
Szívem árva, s mind hiába vár,
Míg Ő olyan messze muzsikál...
A végzetem egy rockzenész,
Az életem olyan nehéz,
Hogy tarthatnám Őt mindig mellettem?
A végzetem egy rockzenész,
Már elhagyott a józan ész...
De mit tegyek, ha Ő kell csak nekem?
Nyáron, hogyha szabadtéri színpad várja,
Úgy imádkozom, hogy essen az eső,
Elmarad talán a koncert, s akkor hátha, még éjfél előtt hozzám haza jön!
De minden este csillagos az ég,
És ilyenkor, mit is mondhatnék?
A végzetem egy rockzenész....