Én annyira féltem ettől épp, hogy egyszer tényleg pont ez lesz velem
Hogy az intenzíven az osztályosnővér vázolja majd fel a helyzetem
Annyira kéne mindennek lenni, de semmise nincsen énbennem itt benn
Kiürült minden, elkopott minden, ülök a nincsen, rozsdás bilincsen
De ha újra körülvesz minden majd, a teljes egész előző életem
A régi táncok és a régi csápok visszahúznak, így, ha kérhetem
Hagyjanak itten, menjenek innen, hagyjanak itt benn, bezárt a szívem
Számukra ennyi, megszűntem lenni, lehet feledni, se hamv, se hírem
De egy új történet egy új életben mással történne, és nem velem
És most már, hogy ez van, nem baj, hogy ez van, néha adom, bár néha pedig nyelem
Annyira kéne mindennek lenni, de semmise nincsen, énbennem itt benn
Annyira kéne élménynek lenni, de senkise nincsen ébennem itt lenn