Refr

Lehet ismerlek talán, nem tudom
Néha mindennél jobban akarom, máskor feladom
Kétséges, mi éltet, mi az ami hajt
Dönts a válaszok között, hisz egy nap továbblépek majd.
Magamból már mindent neked adok ugye látod?
Pár éjszakából csak pár másodpercet látok
ezek már nem csak lángok
a tűz körbe vesz,
hald szavam, s mond meg hogy érhet véget ez.

Vers1

Egyszer volt egy történet, amit láncra verve éltem.
Maradni már nem akartam, de továbblépni féltem.
Lényegében rettegtem a változástól, attól, hogy majd más legyen
Nem hittem, hogy te leszel az ki változtatsz majd ezen
Égő könnyes szemmel minden porcikámmal vágyom rád
Ha belenézel a szemembe egy pillanatig se gondolnád
De mond meg őszintén mit érek vele?
Meddig leszek pitiáner történeted ócska játékszere?
Nem várok már semmit, még egy perc és itt holnap,
hogy majd ismét úgy tehessünk mi sem történt volna
Mindennap azt gondolom minden más lesz talán mától,
Mégsem látom át az erdőt a leggyönyörűbb fától

Verse2

A szó, ahogy kimondanám, nem hagyja el a számat
Mit ér a bánat, állok némán, idegen szféra vesz hátára
Lábad előtt hever minden szavam, mégsem hallod talán
az alkony fosztja színeim, lelked már nem talány.
Százszor belefutok a szóba mivel mások ölnek szánalom,
te feltámasztasz eggyel bár nem kéred de én vállalom
Cipelem a hátamon, a terheink s bár távol,
hogy közös jövő emlékezzen meg velünk a máról
Lehet, hogy ezzel építem a várat, lehet épp most rombolom
De már nem engedem elveszni, bárki bármit mond gondolom
nincsen gond, de látom neked nem jön át a lényeg
Ha akarod még maradok, ha menjek el csak kérd meg.
Érzékszerveim tompák már, az égbe a nevedet kiáltom
Nem akarom a valóságot, te vagy a legjobb drog a világon
Elmém szivárog, egy helyett mi megtesszük ma kétszer
Már nem mondok rá nemet, erősebb a megfelelési kényszer