Szomorú fiú... állsz az utcasarkon tétován...
szomorú szemed... most is őt idézi tán...
Azt a szép leányt... azt a kedvest... azt a hűtlent,
Ki jött és megrabolta... szomorú szíved...
Szomorú fiú.. miért is szégyellnéd a könnyeid...
Szomorú szavad... neki szól - hogy vissza hívd...
Azt a szép leányt... azt a kedvest... azt a hűtlent,
Ki jött és megrabolta... szomorú szíved...
Volt egy boldog éjszakád...
Most is érzed mámorát...
Őrzöd illatát és fényét...
Minden róla mond mesét...
Minden szó és minden kép...
Ébren s álmodban... csak tőle szép...
Szomorú fiú,... állsz az utcasarkon tétován...
szomrú szemed.. most is őt idézi tán...
Azt a szép leányt... azt a kedvest... azt a hűtlent,
Ki jött és megrabolta... életed...
Átölelt...
Hitted - ő is szeret...
Hisz ő is boldog volt...
És mégis elhagyott...
Senki más nem érdekel...
Nem tudsz hinni senkiben...
Ébren, s álmodban... csak ő - aki kell...
Szomorú fiú... miért is szégyellnéd a könnyeid...
Szomorú szavad... nincs csak egy, hogy visszahívd...
Azt a szép leányt... azt a kedvest... azt a hűtlent,
Ki jött és összetörte... szívedet...
Ki jött és megrabolta... szomorú szíved...