1. versszak
Horus:
Egy más világ az enyém, egy más világban élek én
És más szemekkel mást látok a csaló világ kék egén
Színes lapok, szürke napok, hazug képregény
Üzeni rengető lény, bárhogy is de légy elég kemény
A szándék elég képletes, mondhatnám úgy is meztelen
Ez a ferde hajlam melegágya, itt mindenki esztelen
Túl szemtelen hozzám, pedig úgy érzem még kell nekem
Egy szelet, még egy falat, míg ezt a gondolatot kergetem
A hatalmat meg ragadnám, hogy segítsek de nem merem
Nem is tehetném, mert nem múlhat minden egy emberen
Ahol szerelmek dőlnek össze, szív nem talál menedéket
Barátságok mennek tönkre, nem kapsz hol mi ezer évet
Ez mi késztet, csupán nyújtsak ne ígérjek
Mert az élet lehet bármennyire fagyos, úgy megéget
Jó tanácsok végtelenje, és megértés mit nyújtok
Dehát mit vártok el Tőlem, mikor egy álarc mögé bújtok
Nah mondjátok! Miből jöjjek rá hogy értitek?
Ha szívem mélyét tárom fel, Ti két szóval megsértitek
Egy gondolat hasít az egén, megvakít a fénye
Ha én maradok a világommal, akkor is megérte

Refrén:
Egy szó, egy ölelés, mindennél többet ér...
Hiába várjuk az angyalt ki földre tér...
Tenni kell, az élet ennyit kér...
Egy csók, egy pillantás mindennél többet ér...
Ha várunk a szerencse ölbe tér...
Ez másvilág, a szív máshogy él...

2. versszak
Őzi:
Én ordítanék, de sokszor nem tehetem
Ezért becsukom a szám, és fájdalomnak nevezem,
mikor nem szólhatok, így szavakat emésztek
Aztán betűket látom egyben hogyha magam alá lenézek
Épp ezért félek, ha egyszer vizsgát kéne tennem
Abból a 18 évből, amit idáig megtettem
Puskát nem kérek, a tettek belém égve a tapasz alatt
Mert nekem elég kemény tanár minden egyes tapasztalat
Bennem egy darab maradt, abból a részből
Mikor a szívem dobbant volna, de a másik féltől,
nem kapott jeleket, így maradt mozdulatlan
Egy vágott részt keresek, de nem tudom hol forgattam
Nem depressziózom, és semmi le nem blokkol
Csupán magamat vidítom, ha reppelek arról ami sokkol
Ez az én világom, Te meg csak érezd magadénak
Ha átérzed soraim, köszöntelek magaménak

Refrén:
Egy szó, egy ölelés, mindennél többet ér...
Hiába várjuk az angyalt ki földre tér...
Tenni kell, az élet ennyit kér...
Egy csók, egy pillantás mindennél többet ér...
Ha várunk a szerencse ölbe tér...
Ez másvilág, a szív máshogy él...

3. versszak
Horus:
Ezernyi emlék csap le rám, mikor eljő a pirkadat
Ezernyi módon élek ám, ez már örökre így marad
Ez fáj, ez szúr, megéget belülről
Ez fogva tart, már nem ereszt el
De nem kezdhetem elölről...

Őzi:
1 éves voltam, mikor örültem és nevettem
Hogy két lábra álltam, majd az asztalt elengedtem
Teltek az évek, de soha nem sejtettem
Hogy az álmaimat egyszer, a valóságra ébresztem
Köszönöm szépen, hogy vagyok aki lehettem
És örvendek annak amit idáig elérhettem
De mit kérhettem? Mert ebben a világban haladtam
És büszkének kell lennem, mert életben maradtam

Refrén (2x):
Egy szó, egy ölelés, mindennél többet ér...
Hiába várjuk az angyalt ki földre tér...
Tenni kell, az élet ennyit kér...
Egy csók, egy pillantás mindennél többet ér...
Ha várunk a szerencse ölbe tér...
Ez másvilág, a szív máshogy él...