A holdvilág olyan, mint egy kifli,
Amit az égi állami pékbolt sütött.
Jöjj csókolózzunk kedvesem tovább,
A holdvilág elfogy, mint a gyertya.
Mire végleg elvirágzik a tök,
(Most üssön úgy görcsösen a dobra a tök!)
Levelek hullnak…minden szomorú,
Lehet, hogy ősz van…lehet, hogy tavasz,
Lehet, hogy volt…lehet, hogy lesz,
Ki tudja azt.
Nem mindig jön el, az akire várunk,
A boldogsághoz jótállást nem adnak sohasem,
S bár nem divat a harakiri nálunk,
De van még reménytelen szerelem.