A szánkót valakinek mindig húzni kell (km. Nyári Edit)
Nyári Károly
A szánkómat húzta a hómezőn,
Tréfás kedvvel az édesapám, édesapám…
Kipirultan néztem őt,
Száguldott vélem a hómezőn.
„Meddig bírja még édesapám, édesapám?”
Mosolygott rám.
„Kislányom, majd, ha nagy leszel,
Megfigyeled,
Nem fárad az ember el,
Ha szeret…”
És megcsókolt lágyan a hómezőn;
„Ha felnőtt leszel,
Hogy a szánkót mindig valakinek húzni kell,
Ne felejtsd el…!”
Így szólt hozzám vígan a hómezőn
S ezt az egy mondatát
Vittem magammal tovább, és nem felejtem el
Hogy a szánkót valakinek húzni kell.