Mikor elõször tekint szemünk a fényre
Örömtõl könnyezõ asszony vesz a kézbe
Te vagy kinek szíve a szívemmel dobban
És velem maradsz mindig, jóban és rosszban
Biztosan szívedben õrzöd azt a napot,
Mikor megszülettem én és fiadként vagyok
Emlékszel a szóra, mit elõször mondtam
És emlékszel arra is, hogy milyen gyerek voltam
Láttad ha sírok, láttad ha nevetek
S legbelül tudtad, mi az, amit keresek
Gyermeki csodát, az örök vidámságot,
Te nyújtottad nekem a kellõ biztonságot
Mikor újszülött kacajjal ébresztett a hajnal,
Csak jöttél hozzám mindig fáradhatatlan
Sírásomból tudtad, hogy mit is akarok,
Fiad voltam akkor és az is maradok!

Sok éve már annak, hogy megszülettem,
De igazi békét csak melletted leltem.
Egy volt a szív és egy volt a lélek
Hisz mesébe illõ valóság az élet
E hatalmas kincset csak Te adhattad nekem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Bár nem emlékszem én már az elsõ percre,
De örülök annak, hogy veled lehettem
Életet adtál és felneveltél
Két karodba zárva magadhoz öleltél,
Hiszem, hogy a szeretet a legerõsebb érzés,
Remélem ez számodra soha nem lesz kérdés.
A régmúlt emlék csak a jóról mesél,
Az anya mindig anya marad, amíg csak él.
Mikor utoljára tekint szemünk a fényre
Bánattól könnyezve vársz engem az égbe.