Esztelen, ostoba fut csak
A távoli vonat után.
Bár sosem egyszerű,
Győzhet az ember az akaratán.
Csókolni jó téged,
De mégse szakad le az ég,
Ha te nem vagy itt!
Akit megnevelt az élet,
Hamar észre tér, ha téved.
Majd, ha nem hazudsz,
Gyere hozzám újra el.
Majd ha hinni tudsz a jóban,
És ha bízni mersz a szóban,
Majd, ha sírni tudsz,
Gyere akkor újra el.
Ha majd vége lesz a nagy nyárnak,
Megunt álmaid eléd állnak.
A kék őszi ég a fényt őrzi még,
De már nem tiéd az, aki volt.
Be is látja tán, ha téved,
Akit megnevelt az élet.
Majd, ha megjavulsz,
Gyere hozzám újra el.