Aludj, szívem, a földi lét zajától
Ragadja el az álom lelkedet.
Egy szebb világba csaljon el a távol,
S a messzi szárnyú, tarka képzelet.
Álmodj mesét egy kis vidéki házról,
A kert körül szelíd patak csobog,
Pacsirta játszik, hangja szól az ágról,
S a kandallóban békés tűz lobog.
Álmodd meg azt, hogy teljesült a vágyunk,
És asszonnyá lett benned már a nő,
Valóra vált a sok bolondos álmunk,
S valóra vált a legnagyobbik: Ő…
Kócos fiúcska, ott a zongoránál,
Csatákat vív a billentyűk felett,
Csak néhány éves, mégis komponál már,
És ír a felnőttekről verseket.
Huncut szemével, nézd, ahogyan áll is,
Szakasztott apja, lám, az a fiú,
Azért ne búsulj, hasonlít terád is,
Hisz néha olyan furcsán szomorú.
Aludj, szívem, menj álmokat csodálni,
Lásd szépnek ezt a csúnya életet,
S ha itt a perc és újra e kell válni,
Majd csókjaimmal felébresztelek.