Ott lent a téren ül egy öreg sakkozó,
Nem nagyon jön neki senki és semmi, és ez igen lehangoló...
Folyton csak várni, várni... Hol egy bátor jelentkező?
Csak ötven pénz egy parti, ami könnyen el is veszÃthetÅ‘!
Amikor kérdezem "Hm..." - Ãgy szól az öreg Sam -
"Egy kicsike pénz, kicsike dugipénz, bizony, kell, mert öregszem!"
Bajnok volt valamikor, egy igazi nagymenő
S a játszmát csak igen ritkán, néha-néha veszÃti Å‘!
Végre egy átutazó, fiatal, huszonéves sakkozó,
Tudja, hogy kevés eséllyel ül le vele szemben, de ez Ãgy helyénvaló
Hiszen bajnok volt valamikor, egy igazi nagymenő
S a játszmát csak igen ritkán, néha-néha veszÃti Å‘!
Na gyerünk!
Játszd újra, Sam!
Te vagy a legjobb, én elhiszem!
Játszd újra, Sam!
És ne add fel, ne add fel soha, sohasem!
És összegyűlik a tér, készül egy küzdelem,
Mindenki izgul valakiért, én is kÃváncsian lesem,
Ahogy lépnek, lépnek, lépnek... de egy rosszat is hirtelen;
Mindennek vége, eldőlt - a végzet ott áll egy négyzeten!
Bajnok volt valamikor, egy igazi nagymenő,
Kevesen gondolták volna, hogy a játszmát elveszÃtheti Å‘!
De gyerünk!
Játszd újra, Sam!
Te vagy a legjobb, én elhiszem!
Játszd újra, Sam!
És ne add fel, ne add fel soha, sohasem!
És újra összegyűlik a tér, megint készül egy küzdelem...
Ezen a táblán fehéren-feketén ma itt nem maradhat semmi sem!
Bajnok volt valamikor, egy igazi nagymenő,
Egyszer úgyis kiderül, hidd el, hogy ebben csakis ő a nyerő!
Hát gyerünk!
Játszd újra, Sam!
Te vagy a legjobb, én elhiszem!
Játszd újra, Sam!
És ne add fel, ne add fel soha, sohasem!
S ha egyszer arra jársz, a téren, és az öreg sakkozó
Egyedül ücsörög egy széken, és a haja fehér, mint a hó...
Nem, nem a pénzért, de kérlek, tedd meg nekem,
Hogy leülsz egy kicsit játszani mellé, és Ãgy szólsz csendesen, hogy :
Játszd újra, Sam!
Te vagy a legjobb, én elhiszem!
Játszd újra, Sam!
És ne add fel, ne add fel soha, sohasem!
Játszd újra, Sam!
Te vagy a legjobb, én elhiszem!
Játszd újra, Sam!
És ne add fel, ne add fel soha, sohasem!