Az én kedvesem
Szűcs Judith
Kik szidták csak az életet.
Észrevenni nem tudták a jót.
Mindig voltak emberek,
Kik pont a csúnyát látták.
Eldobták az elfogadhatót.
Mindig voltak emberek,
Kik Å‘szrÅ‘l Ãrtak verseket.
(Ha) tombolt is a nyár a réteken.
Én a bánat luxusát, a légies borongást
Önmagamnak meg nem engedem.
Hogyha kedvem elborul,
A bosszúság örömbe fúl.
Elég, hogy ha őrá gondolok.
Félrecsúszik egy napon,
Ha túl nehéz a gondom.
Elég, hogy ha őrá gondolok.
Itt-ott ér egy kis kudarc, ó.
Kishitűség hátra arc!
Elég, hogy ha őrá gondolok.
Én a szépet százszor szebbnek
Tudom mindig látni.
Elég, hogy ha őrá gondolok.
Mert az én kedvesem valódi drága kincs,
De nem mondhatom mégsem, hogy párja nincs.
Mert én vagyok a legfőbb támasza,
Ha csókolom száz sók a válasza.
Az én kedvesem tüzel, ha átölel,
Nem biztatom, biztatni úgyse kell.
Úgy boldogÃt, hogy szinte szégyellem,
Az én kedvesem.
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Falus Gábor
szövegÃró: Szenes Iván
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3936